4 dolog, amit egy párizsi kabaré és egy fürge nyúl taníthat nekünk a fluktuációról

A tematikus tavasz folytatódik, még mindig a fluktuációról és annak okairól, következményeiről, előnyeiről beszélgetünk. Május 17-i üzleti reggelinken meghívott vendégeinkkel személyesen is folytatjuk a beszélgetést, de addig is legyen itt egy kis gondolatébresztő a témában.

Rendkívül sokat hallunk az agilis menedzsmentről. Nem véletlenül: egyre több cég áll át olyan működésre, amelyet kiszolgál az agilis, rugalmas gondolkodás és az ehhez tartozó különböző módszertanok. Ebben a bejegyzésben nem szeretnénk a konkrét agilis módszertanokba belemenni, de az agilis szóról eszünkbe jutott a Lapin Agile. A Lapin Agile Párizs egyik legrégebbi és talán legismertebb kabaréja, melynek törzsvendége volt Picasso, Modigliani, Toulouse-Lautrec, Renoir. Elkezdtünk gondolkodni: mi kell ahhoz, hogy egy cég agilis legyen? És mivel szeretjük a szokatlan analógiákat, ezért alább 4 pontban szedtük össze, hogy a Lapin Agile hogyan segített nekünk elmélkedni az agilitásról:

1. A „Lapin Agile” (magyarul: fürge nyúl) a XIX. század végétől mind a mai napig legenda: a párizsi művészvilág, festők, írók, költők és szobrászok találkozóhelye. Mára az abszintot már felváltották a kevésbé káros és jóval konszolidáltabb italok, ám ez mit sem változtat azon, hogy ez a „kabaré” a kreativitás, az útkeresés és újítás valóságos szimbóluma lett. Aki már volt ott, az tudja, a Lapin Agile-ban első pillantásra nincs semmi különös, hacsak az nem, hogy ajtaja mindig nyitva minden érdeklődő és erre járó előtt. Ezen nyitottság az, ami az agilitás egyik pillére. Ha én sosem kételkedem a módszeremben, görcsösen ragaszkodom ahhoz, ami van, és nem vagyok képes elengedni, ami nem válik be, akkor vajon milyen eséllyel látom meg az újat? Az elmúlt száz évben a fejlődés üteme exponenciálisan felgyorsult, így a hangsúly a tudás felhalmozásáról áttevődött a változtatás, az alkalmazkodás képességére. Meggyőződésünk, hogy a fluktuáció kérdésében is hasznunkra válik ez a hozzáállás: ahelyett, hogy görcsösen küzdünk azok megtartásáért, akik így is, úgy is elmennek 2-3 éven belül, inkább átalakíthatjuk a felvételi, betanítási és képzési folyamatainkat ehhez a tendenciához alkalmazkodva.
2. A folyamatos figyelem, az események, a környezet nyomon követése az impresszionisták és a vállalatok számára is rendkívül fontos. A Montmartre egyik festője sem tudhatta, melyik lesz az a kép, amellyel kiemelkedik és halhatatlanná válik az utókor számára, nem dőlhetett hátra nyugodtan egy percre sem. Ugyanígy a vállalatoknak is meg kell találniuk a megfelelő egyensúlyt a szabad gondolkodás és a fókuszált, tudatos figyelem között. Semmi sem állandó, a legtöbb dolog örök változásban van. Ahhoz, hogy rugalmasan tudjuk ezeket követni, jól kell érteni és ismerni a körülményeinket, a minket befolyásoló dinamikus változásokat. Ez ugyanúgy érvényes a fluktuációra: a fluktuáció mögött globális társadalmi folyamatok és helyi, céges és személyes tényezők is egyaránt húzódhatnak. Ezeknek a megértése közelebb visz egy hosszú távú valódi megoldáshoz.
3. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozzuk az előző példában leírt elemző figyelmet, nem felejthetjük el a kreatív környezetet. Nem tehette meg se Renoir, se Toulouse-Lautrec, hogy mindig ugyanazt a képet fesse és ugyanazon stílusban, technikával. Az sem volt megoldás, hogy ezen zsenik folyton egymást másolják, mert ami bevált Renoir-nak nem biztos hogy sikerre vitte volna Toulouse-Lautrec-et. Mindenkinek a maga megoldását kell megtalálnia, ami nagy nyomás – ám sokat segíthet, ha a környezet bátorítóan és inspirálóan hat! Ha elutasító, cinikus és kritikus, vagy ha bünteti azt, ha valami nem válik be, akkor nem kell csodálkozni azon, ha nem jönnek az új ötletek, új megoldások és javaslatok. Talán a fluktuáció esetében is jöhet a megoldás egy teljesen váratlan oldalról. Miért ne foghatnánk fel a fluktuációt előnyként? Elgondolkodtató…
4. És végül, ne feledkezzünk meg a lelkesedés szerepéről sem. Ez az a belső vágy, hogy kiteljesedjünk, hogy fejlődjünk, hogy újat tanuljunk. Feltétele az önismeret és önbizalom olyan szintje, hogy elfogadjuk: nem vagyunk tökéletesek, megvannak az erős és a kevésbé erős pontjaink, de az előrelépés és a siker nem a gyenge pontok elrejtésével és túlkompenzálásával, hanem éppen fordítva érhető el. Ha gyengeségeinket felismerjük és tudatosan fejlesztjük. Csak a legnagyobbak, mint Picasso, voltak arra képesek, hogy minden primadonnaságuk ellenére is kritikusak legyenek önmagukkal, és annak ellenére folytassák a tevékenységüket, hogy sokan nem tartották nagyra. Sokszor egy vállalati probléma, mint a fluktuáció megoldhatatlannak és kezelhetetlennek tűnhet, de bíznunk kell abban, hogy a készségeink segítségével meg tudjuk oldani.

Természetesen ez a cikk csak gondolatébresztő, ha szeretnél a téma kapcsán inspirálódni és együtt ötletelni velünk, akkor jelentkezz a május 17-i üzleti reggelinkre, amelyen a FLUKTUÁCIÓ témakörét járjuk körül!